3. fejezet
Az Íj útja

- A Föld felé közeledik egy űrkapszula. Tenned kéne valamit.
- Nekem mindig tennem kéne valamit. Állandóan unatkozom.
- Akkor eredj, és öld meg a behatolókat.
- Van rá megrendelő?
- Nincs.
- Akkor felejtsd el.
- Nem mondtam, hogy van választásod.
Így hát az íjász elindult. A Bérgyilkosok Társasága még gyermekkorában fogadta be, miután szüleit kivégezték. Mindig szükség van újabb katonákra, azonban amennyiben nem produkálnak elég jól szimplán megölik őket is. Hadair nem ebbe a kategóriába tartozott, már nagyon fiatalon sikerült megmutatnia magát, csupán tíz éves volt első gyilkosságakor. Azóta hét év telt el, az íjászat nagymesterévé vált, az egész Földön talán négy ember van, aki jobban lőne nála. Képes lőfegyvereket kiiktatni, hatszázméteres távolságból eltalálni bármit, illetve a Fegyvermágia íjászati ágát is tökéletesen használja. A fegyverkezésen kívül a történelemben és a régészetben is szerzett ismereteket, ezenkívül képes repülőt vezetni, amely hasznos is az egyedüli akciók során.

A kapszula kényelmesen landolt Franciaország déli részén. Nozh táskája társaságában kikászálódott. Kissé gondtalanul indult el. Nem volt pénze, élelme is csak pár napra elegendő. Kapszuláját behúzta pár fa közé, és letört ágakkal próbálta eltakarni.
- Ez így nem fog működni - szólt egy hang hátulról. Hadair volt az.
Nozht meglehetősen hirtelen érte a dolog, azonban egy tizedmásodperc alatt előrántott egy-egy kést kezeivel, illetve odafordult az ismeretlen felé.
- Na-na. Nincs semmi probléma. Persze azért jöttem, hogy számonkérjelek.
- Számonkérni?
- Természetesen. Behatoltál a Föld területére. Melyik bolygóról érkeztél?
- A Zancudo Arénából érkeztem, a Moussa bolygóról.
- Aréna? Ugye nem Savage küldött?
- Nem ő küldött, magamtól jöttem.
- De ismered?
- Természetesen, az Aréna összes versenyzője ismeri.
- Állj. Te is versenyző vagy? Nem lehetsz több tizenhatnál.
- Nem is vagyok. A tizenhat a korhatár, már én is harcolhatok. Habár eddig egyetlen harcom volt, és az is kb fél percig tartott.
- Ennyire elvertek? - nevetett fel Hadair.
- Meggyilkoltam mindkettőt - mondta mindenféle érzelem nélkül.
- Uhh, valaki nagyon durva itt. Mindenesetre, a tárgyra térnék. Miért jöttél?
- Nem hiszem, hogy sok közöd van hozzá.
- A Bérgyilkosok Társaságától érkeztem, ahogy azt a nevünk sugallja, egy bérgyilkosokból álló szövetség vagyunk. Ezenfelül mi védelmezzük a Földet a természetfeletti erőktől, illetve a külső hatásoktól.
- Ki hallott már olyat, hogy gyilkosok védelmeznek valamit?
- Ti talán nem gyilkosok vagytok? Gondolom, az Arénátokat is megvédi valaki.
- Vigyázz a szádra.
- Jelenleg nem vagy abban a helyzetben, hogy fenyegethess. Még egyszer megkérdezem, mi célból jöttél a Földre?
- Először is, én a Föld bolygóról származom. Tizenkét éves koromban az apám alapított egy mikrotársadalmat a Hawl bolygón, megalapította saját nemzetségét. Ezután szöktem el, majd landoltam a Moussán. Egy fegyverért jöttem, egy legendás kardért.
- A Legendás Kardok közül csupán egyről van jelenleg tudomása a rendünknek. A többit még senki nem találta meg a Földön.
- Melyik az az egy?
- A leggyengébb, a Royalia kard. Feltételezem, azért jöttél.
- Feltételezésed helyénvaló, azért jöttem.
- Tökéletes. Úgy érzem, nem kell megölnelek. Azonban a fegyvert nem kaphatod meg, továbbá velem kell jönnöd.
- Miért mennék veled?
- Az egyik felettesemnél van a kard, amit keresel. Kedvelne téged. Lehet, hogy edzeni is akar majd.
- Nincs szükségem edzésre tőletek. Bármelyikőtöket megölnélek egyedül.
- Majd meglátjuk. De legyen, veled megyek.
- Csodás. A gép arra van - intett kezével.
Együtt beszálltak a gépbe, Hadair pedig elvezette őket bázisukra. Csak akkor jutottak Nozh eszébe a legfontosabb kérdések, mikor már ott voltak.
- Tulajdonképpen,  hol is vagyunk?
- Kanadában.
- És, te ki is vagy?
- Mondtam már, a Bérgyilkosok Társaságának egy katonája, Hadair.
Egy fekete köpenyes alak futott eléjük. Hadairhoz érve meghajolt.
- Hadair Kapitány, elkaptunk valakit.
- Elkaptatok? Mi sosem kapunk el senkit, az idehozásról pedig szó sem lehet.
- Akkor én mit keresek itt? - kérdezte Nozh.
- Azt hamarosan megtudod. Rondle, vezess a rabhoz.
- Azonnal.
- Kapitány? - súgta oda Nozh Hadairnak.
- Látod.
A Rondlenek nevezett katona bevezette őket egy őrökkel körbeállt, besötétített épületbe. Az első folyosón végighaladtak, mire egy börtönszerű, elszigetelt szárnya jutottak. A köpenyes katona elvezette őket a megfelelő celláig.
- Ő az. A holmiját a lefoglalt tárgyakhoz tettük. Élelem volt nála, egy takaró, némi pénz, illetve egy könyv. Biztos szeret olvasni.
- Ami azt illeti, nem szórakoztatási célra van - szólalt meg a rab.
- Hogy merészelsz engedély nélkü..
- Nyugalom, Rondle. Ezesetben tanulsz?
- Valami olyasmi.
- Kapitány, három emberünkkel végzett.
- Micsoda? Hogyan?
- A természetet használtam hozzá.
- Érdekes. Elárulnád, hogyan használtad a természetet?
- A népem kiválasztott tagjai jogosultak tanulni az előbb említett könyvből. Megtanulhatják, hogyan használják a természetet háborús célokra.
- Ha háborús célra használjátok, akkor a lehető legbefolyásosabb rend miért nem hallott még rólatok?
- Mi csak megvédjük magunkat, nem hagyjuk el az erdőt.
- Te mégis elhagytad.
- Egy aranyszobrot keresek a népem megbízásából.
- Értem. Mi a neved?
- Krotané vagyok.
- Üdvözöllek. Én Hadair vagyok, a Bérgyilkosok Társaságának egy kapitánya. Fegyvermester, pilóta és régészprofesszor.
- Nem nézel ki elég idősnek ehhez - szólalt meg most először Nozh, mióta beléptek az épületbe.
- Tisztában vagyok vele. Ő Nozh, ő is csak most érkezett. Ti ketten lesztek az osztagom első tagjai.
- Hogy mi? Nem rendelem alá magam senkinek. A Zancudo Aréna bármelyik katonája kivégezne titeket, nem képzeled, hogy..
Nozh mondatát Rondle szakította félbe, aki egy pillanat alatt előrántotta szablyáját, kirúgta a fiú lábát, majd zuhanás közben megtartotta a hátát és a nyakához szorította pengéjét. Az arénaharcos válaszul mély levegőt vett, hátrarántotta fejét és átfordult Rondle támasztó kezén. Fejberúgta a köpenyes katonát, a levegőben előrántotta kését és Rondle nyakába repítette. A szaltó után lábra érkezett. Pillanatokon belül számos szablyás katona állta körül Nozht.
- Sajnos ezt nem kellett volna - jegyezte meg Hadair. - A rend egyik tagját megölni a lehető legnagyobb bűn. És sajnos el kell néznünk neked.
- Ennyire szükség van rám?
- Látod. Mindenesetre, el lehet menni, katonák. Nozh, Krotané, kérlek kövessetek.
Miután magukhoz vették Krotané felszerelését, elsétáltak a tárgyalóterembe.
- Nincs valami felettesed, akivel beszélnünk kéne? - kérdezte Nozh.
- Már itt is vagyok - mondta egy mély hang, miután kinyílt egy ajtó, és besétált rajta egy magas, sötétkék köpenyben lévő férfi. - Lorren vagyok, a rend vezére. Először is leszögezném, hogy nem szándékoztunk egyikőtöket sem szövetségesünkké tenni. Hadairt azért küldtem, hogy végezzen veled, Nozh. Az embereim is csak azért hoztak ide, mert képes voltál hármat is legyőzni közülük, Krotané. Azonban, hamár így alakult, meg kell értenetek, hogy szükségünk van rátok. Hadairnak emberek kellenek, hogy szembeszálljon a bolygónk ellen felkelő rendekkel.
- Miért ostromolná bárki is a Földet? Apám nem véletlenül hagyta el, az egész kezd élhetetlenné válni - jegyezte meg Nozh.
- A bűnözés a töredékére esett, amióta rendünk létrejött.
- Senkit nem érdekel a bűnözés, szimplán túl sok az ember.
- Igen, ezen is dolgozunk. Mindazonáltal, nem olyan egyszerű kiszűrni a hasznos, illetve haszontalan embereket.
- Kedvelem magát, és Hadairral sincs bajom, azonban kétlem, hogy alá tudnam magam rendelni bármelyikőjüknek is.
- Ha az a problémád, akkor garantálhatom, hogy engem, vagy Hadairt nem tudnád olyan könnyen leteríteni, mint ahogy azt Rondlelel tetted.
- Őszintén szólva ebben bíztam. De nem, egyszerűen nem szeretek másoknak dolgozni.
- Savage ezalól kivétel volt, talán? Vagy csak a félelem miatt nem tettél ellene semmit?
- Honnan tud..
- Mindent tudunk, amit lehet. És egy feladattal szeretnénk titeket megbízni. A küldetés hosszú, és igazából sosincs vége. Azonban kellemes ételt és otthont biztosítunk mindkettőtöknek, továbbá esetleg adhatok is valamit, amire szükséged van.
- Hát jó.. Legyen.
- Krotané?
- Egy aranyszobrot keresek. Egy iguánát ábrázol.
- A küldetések során számos helyre eljuthatsz, a helyszíneket lesz lehetőséged átkutatni. Vagy esetleg rendelkezel valami térképpel?
- Nem, uram.. Rendben, elvállalom a feladatot.
- Pompás, akkor holnap kezdhettek is. Miután elhagytátok a helyiséget, egy katona elvezet a szobátokba. Minél többet mutattok, annál jobb ellátást kaptok, és a betöltött rangotok is növekedni fog. Üdvözöllek titeket a Bérgyilkosok Társaságában.