5. Rész

Menekülés

 

Az elkövetkező két nap gyorsan eltelt. Főszereplő csapatunk megtanulta használni az alap born technikákat, amiket pedig nem, azokat majd Burt megtanítja nekik. Mikor Henry és Trog bementek a városba megvenni a legfontosabb dolgokat az útra, Henry megpillantotta Terenot egy hófehér lovon.

- Trog, megtudnád venni a többi dolgot? Kicsit rosszul érzem magam, visszamegyek a táborhelyhez.

- De, szívesen. Menj csak.

- Köszönöm - mondta Henry, és felhajtotta az előző nap vett csuklyáját, hogy kevésbé legyen észrevehető és visszasietett a táborhelyhez.

- Burt, itt van Tereno.

- Hamarabb ideértek.. Sietnünk kell. Merre van Trog?

- Még megveszi a maradék dolgokat.

Pár perc múlva rohanva meg is érkezett.

- Henry! Egy vöröshajú, középmagas fiú utánad kérdezősködik a városban.

- Tudom, mennünk kell.

- Szóval ő Tereno..

- Trog, Burt, van lovatok?

- Nekem van egy otthon - mondta Trog.

- Természetesen, a központban tartottam eddig.

- El tudtok menni értük gyorsan? Sürgősen távoznunk kell.

- Biztos, hogy nem akarsz megküzdeni velük? Az erősítő mágia már egész jól megy - kérdezte Astros.

- Teljesen. Én jelenleg a kardjukat sem tudnám elolvasztani. Vízmágiát gyakorolni még el sem kezdtem.

- Vízmágia alatt a born kilövését érted? Amúgy, erősítő mágiát lehet használni a karomon is? Mert nem hiszem, hogy az erősítő bornt neki szeretném lőni bárkinek is.

- Igen, azt. És egyébként igazad van, az erősítő mágia kissé korlátozott. Gyere, pakoljunk össze.

Míg Trog és Burt elsiettek a lovukért, Henry és Astros összepakoltak, felkötötték néhány cuccot a lovukra, a többit táskájukba tették, végül pedig megetették a két erős, gyönyörű lovat. Körülbelül tizenöt perc múlva a többiek is visszaértek. Burt egy páncélos, barna lovon ült, míg Trog egy öreg, fehér állaton.

- Indulhatunk? - kérdezte Burt.

- Sietnünk kell, láttam őket. Erre tartanak.

- Trog, ezt mondhattad volna hamarabb is - háborodott fel Burt és hátranézett. Öt lovas vágtatott az irányukba.

- Nyomás! - kiáltotta Henry, felugrott lovára és el is indultak. De az öt lovas egyre közelebb ért, már nem csak a sziluettjüket lehetett látni, hanem akár az arcukat is. Tereno volt az négy emberével.

- Legalább nem a fejvadászok - jegyezte meg Astros.

- Milyen nagy boldogság..

Az egyik lovas egy íjat vett elő, felhúzta és már lőtte is a nyilat, ami erőteljesen Trog lovának lábába állt. Az állat óriásit esett, Trog és a felszerelése lerepült róla. Astrosék megálltak, visszamentek hozzá. A harc már elkerülhetetlen volt. A lovas másodjára is felhúzta az íját, a társai előresiettek kezükben egy-egy karddal. Henry felismerte Lamet és a másik fiút, aki Tereno legutóbbi támadásánál jelen volt.

- Azt hittem, tovább tart majd a megtalálásod, Henry Payne.

- Én is így gondoltam. Dehát, ha megakarsz halni, akkor jobb, ha hamarabb eléred a célod - Henry maga sem tudta, hogyan formázta meg ezeket a szavakat. Időközben öntudatlanul előhúzta kardját és kitartotta maga elé. Másik kezébe beleösszpontosította bornját, alap erősítő és állóképesség növelő mágiát használt és a bornt beleolvasztotta a kardba.

- Oh, miket nem tudsz. De ez sajnos nem lesz elég öt ember ellen.

- Úgy gondolod, hogy hagyjuk, hogy egyedül harcoljon? - kérdezte Burt. Tereno beleremegett a férfi mély és határozott hangjába. Az íjász Burt felé lőtt, aki minden jelenlévő legnagyobb megdöbbenésére még a levegőben félbevágta a nyilat.

- Micsoda?! Te a király  embere vagy, nem? Felszólítalak, hogy állj arrébb, vagy az egyik legfőbb tanácstaggal gyűlik meg a bajod.

- Ha félreállnék is ugyanez történne. Egy szavad sem számít.

Burt szavaira Tereno leszállt a lováról, előhúzta hosszú, vékony kardját a hüvelyéből.

- Payne, itt és most megküzdünk azért a kardért.

- Milyen határozott lettél. Ellenem sosem fogsz győzni.

Időközben Burt odament Troghoz, hogy megnézze, jól van-e. Astros leszállt lováról, elővette fejszéjét, felhasználta minden bornját és létrehozta az erősítő mágiát. De nem egy szimpla erősítőt, hanem a saját, fejlettebb változtatát. A fejszéje úgy nézett ki, mintha egy sötétvörös réteg lenne rajta valamilyen furcsa anyagból.

- Mindenki mágiahasználó nálatok?

- Nagyon úgy néz ki - válaszolta Henry.

- Ebben az esetben, a többiek is résztvesznek a harcban. Fiúk, fogjatok fegyvert és öljétek meg a fejszés srácot. Henry az enyém.

- Négyen egy ellen? Milyen bátor csapat.

- Nyugi, Burt. Megölöm mindet - mondta Astros szokatlanul idegesen. Általában nyugodt, de komor szokott lenni. Megfogta a fejszét és elkezdett rohanni ellenségei felé. Ketten kardot rántották, de már túl későn, a fejsze lecsapott. Az erősítő mágia egyiküknek páncélon át levágta a fél kezét, a másikat pedig hátrarepítette egy jópár méterrel. Henry és Tereno eközben kardpárbajt vívtak. Tereno technikája teljesen meglepte Henryt, folyton neki kellett védekeznie. Látva Henry ijedtségét, Tereno még egy fokozattal rákapcsolt, így Henrynek egyre kevesebb lehetőséget hagyva. Főszereplőnk azonban hirtelen hátraugrott, így elhajolva Tereno támadása elől, majd ugyanoda vissza egy alulról jövő csapással. A minimális erősítő mágiának köszönhetően a csapás kirepítette Tereno kezéből a kardot. Henry ezután saját kardját Tereno nyakához emelte, kijelentve a harc egyértelmű végét.

- Menjetek innen és nem haltok meg. Ha az íjászod akár egyetlen lövést is intéz felénk, megöllek.

- Fiúk, visszavonulás. Henry Payne, ezt még megfogod keserülni.

- Egy ilyen veszteség után van még képed ilyet mondani?

Tereno erre már nem válaszolt. Felpattant lovára és elvágtatott társaival.

- Astros, kicsit keményen bántál velük. De jó látni, hogy milyen erősek a képességeid - mondta Burt. - Henry, azt kell mondanom, csak szerencséd volt. Egy képzettebb lovag ellen nem nyertél volna. Ha elérjük Say határát, elkezdelek kardforgatásban is képezni. Előre szólok, nem lesz egyszerű dolgod velem. Trog nem sérült meg komolyan, viszont a lova el fog pusztulni, már használhatatlan. Az én lovamon fog utazni ő is, az elbír több terhet is. Most viszont azonnal el kell indulnunk. Tereno nem az a féle ember, aki nyugton marad. Szerintem egy fél óra és vissza is indul egy harminc-negyven fős csapattal. Addigra el kell tűnnünk innen.

Azzal felült a lovára. A többiek követték a példáját, elrakták fegyvereiket és elindultak Say felé. Burt folytatta mondanivalóját.

- Az út körülbelül két napot fog igénybe venni a beiktatott pihenőkkel együtt. Sokszor voltam már Sayben, leginkább háború miatt, természetesen. Az ottani katonaság nagyjából egyező a miénkkel. Furcsa dolgot ott nem fogtok tapasztalni, ellentétben majd a többi országban. De az még arrébb van.