2. fejezet
A Kések útja

Nem könnyű azzal a tudattal leélni az életed, hogy egy olyan helyen vagy, ahol nem kéne. Mit érezhet egy tizenkét éves fiú, akinek az apja egyszer úgy döntött, hogy egy teljesen új bolygón alapít nemzetet? A Hawl bolygó szépen gyorsan ki is fejlődött. Létrejött egy társadalom, az emberek boldogan éltek, létrehoztak egy hatalmas királyságot, amelyet az alapító királyként uralt. Az újdonsült herceg, Nozh volt az egyetlen, aki nem viselte jól. Elvesztette barátai, apja sem tudott foglalkozni vele, mindig túl sok munkája volt. Ezen befolyásoló tényezők sikeresen elérték, hogy a fiú tizenkét éves létére megszökjön otthonról. A királyság által kialakított menekülő űrkapszulák egyikét használva sikeresen megszökött, vissza akart jutni a Földre. Azonban a kapszula irányítása nem ment neki túl fényesen, így a kapszula nem a Földön zuhant le, hanem egy teljesen másik bolygón. Az ütközéstől a fiú elájult. Mikor magához tért, egy számára ismeretlen, huszas éveiben lévő férfi mosolygott rá.
- Áh, csak felkeltél. Aggódtunk ám érted. Mi a neved?
- Nozh vagyok. Téged hogy hívnak? És.. mi ez a nyakamon?
- Koltrona vagyok, az Aréna 2. tábornoka. Az az eszköz pedig egy fordítógép, amellyel értheted a nyelvünket. Az Aréna összes harcosa rendelkezik egy ilyennel.
- Mint a koltrónium fém?
- Igen, de ezt majd később megérted.
- Hát jó. Kaphatnék valamit enni?
- Hogyne, rögtön hozok valamit.
- Miért gondoskodtok rólam?
- Hogy?
- Tudod, velem nem szoktak foglalkozni.
- Oh, itt mindig fontos leszel, ha itt maradsz. Azonban ehhez egy edzésen kell részt venned, amíg nem leszel tizenhat éves. Ugye még nem vagy annyi?
- Nem, csak tizenkettő vagyok.
- Ebben az esetben még bőven lesz időd edzeni.
- És.. Harcolnom kell majd?
- Igen, ez egy aréna, mindenki harcol.
- Te jól harcolsz?
- Mondhatni, hisz én vagyok a 2. tábornok - mosolyodott el Koltrona. - Most viszont mennem kell. Ha jól érzed magad, akkor menj ki az ajtón, végig a folyosón és a második ajtó balra. Ott vár rád a főnök, akinek be kell mutatkoznod és ő még részletesebben beavat. Szia.
- Szia.
A férfi kiment az ajtón, egyedül hagyva Nozht a szobában.
- Megfeledkezett a kajámról - mondta morcosan a fiú és elindult a terem felé, ahol az előbb említett főnök várja. Végigsétált a folyosón és bement a sötét ajtón.
- Te lennél az új növendék? - kérdezte egy harmincas, nagydarab úr.
- Gondolom, igen. Koltrona legalábbis azt mondta.
- Oh, szóval ő látogatott meg. Mondtam a tábornokaimnak, hogy valamelyikük menjen be hozzád, informáljon és vezessen el ide.
- És.. Te ki vagy?
- Örülök, hogy máris tegezel. Savage vagyok, a Zancudo aréna vezetője.
- Örvendek. Nozh vagyok.
- Hány éves vagy, Nozh?
- Tizenkettő, Savage.
- Rendben, négy év reális edzésnek. Felépültél?
- Jól vagyok.
- Örülök neki, akkor az edzésed akár most is kezdődhet. Milyen fegyvereket ismersz?
- Kard, fejsze, íj.
- Ezek mind túl nagyok neked. Gondolkozz kisebb dolgokban.
- Kés?
- Tökéletes méret. Egy kapitány, Terra lesz az oktatód.
- Furcsa nevek vannak errefele.
Savage reakciója mindössze egy kiadós nevetés volt.
- Ha figyelemmel kíséred az ő harcaikat, majd megérted.
- Nekik is kell harcolniuk?
- Hogy ne kéne? Nálunk rajtam kívül mindenkinek kell. Győzelmeik száma határozza meg a betöltött rangukat. A jelenlegi tábornokok sorrendben: Royalia, Koltrona, Palchronia, Platina, Titana és Aurea.
- Mind fémekről kapták a nevüket?
- Pontosan, bár ez a szimpla harcoknál lényegtelen. Csak akkor számít, amikor egymás ellen harcolnak. 
- A tábornokok is harcolnak egymással?
- Természetesen. Ha győzelmek számában egyikük utóléri a másikat, akkor megküzdenek. Ilyenkor a vesztes fél egy hétig nem harcolhat, míg a győztes tovább növelheti győzelmeinek számát ezidő alatt is. Most viszont kérlek fáradj ki, sok dolgom van. Edzésed most azonnal megkezdődik, haladj tovább a folyosón és a leghátsó ajtón menj ki, amelyik mellett két őr áll. Mondd nekik, hogy Savage küldött. A szobádban már jártál, napfelkeltekor ebéd, naplementekor vacsora, de ezt majd Terra úgyis elmondja még legalább egyszer. További szép napot.
- Hello.
Nozh követte az utasításokat és bement a védett ajtón. Odabent két pult volt, illetve mindkettő előtt egy-egy hosszú sor. A fiú jobb ötlet híján beállt az egyik sorba és kivárta, hogy ő jöjjön.
- Igen, mit akarsz? - kérdezte egy unott, fiatal srác a pult mögül.
- Savage azt mondta, hogy Terrához kell mennem.
- Ho-hogy Savage? Értem. Itt egy fegyvert kell kiválasztanod. Erről is beszéltetek?
- Igen, kést szeretnék.
- Értem, és mennyit?
- Azt nem mondta, de legyen három.
- Rendben, tessék. Innen a barna ajtón kell továbbmenned, hogy Terrához kerülj. A többiek a közösségi edzőteremben vannak, szóval kettesben lesztek, szerintem.
- Oké, köszönöm.
Nozh besétált a barna ajtón. Odabent egy hosszú-, szőkehajú lány ült és olvasott.
- Cső - köszöntötte. - Edzeni jöttél?
- Igen, te vagy Terra?
- Én, de ki mondta?
- Savage.
- Oh. Még nem láttalak, biztos te vagy a srác, aki lezuhant.
- Valószínűleg igen.
- Rendben. Nos, hogy állsz a harc terén?
- Elméletileg négy évem van kiedződni. Jelenleg nullán vagyok, sosem volt még fegyver a kezemben.
- Szóval ilyen fiatal vagy.. Ebben az esetben a fizikai erőd is alacsony.
- Gondolom, így van.
- Ez tetszik. Gyorsaságra fogjuk építeni a harci stílusodat, azonban az erődet is fejlesztenünk kell. Hajrá.

Majdnem 4 évvel később..

- Hölgyeim és uraim, itt újra Hraos, szeretett kommentátoruk! Ma egy új harcost mutatunk be, Nozht. Késekkel harcol és még csak most töltötte be a tizenhat éves korhatárt! Mint minden harcosunknak, neki is jelentkezőkből jöttek ki az ellenfelei. Ahogy azt tudják, harcosaink eldönthetik, hány emberrel szeretnének egyszerre harcolni. Ő kezdő létére a legelső meccsén két embert választott.
- Esélye nincs, öljék meg!
Nozh kinézete közel nem hasonlított az egykori, hercegi formájára. Ezüstszínű haja hosszú volt, látását azonban nem korlátozhatta, így arca körül volt két oldalt elvezetve. Hátán sötétszínű heg, egy vágás nyoma. Teste erős volt, derekán övet hordott. Az övön három darab kés lógott.
- Induljon a harc!
- Arénánk harcosa, Nozh ellenfele ma két testvér a Föld bolygóról. Geon és Freon mindketten karddal harcolnak, míg Nozh késeit fogja használni, habár az évek során rengeteg fegyver használatát sajátította el.
Azonban Nozh nem vette elő fegyverét, anélkül indult el ellenfelei irányába. Az ikrek vele ellentétben előhúzták kardjukat és támadást indítottak a fiú irányába. Csapásaik meggondoltak voltak, több irányból érkeztek, azonban egyetlen támadás sem ért célt. Nozh mozgása kiismerhetetlen volt és túl gyors. 
- Nozh elképesztő sebességét használja, hogy elkerülje az erős támadásokat.
Ekkor azonban hátrált egy kicsit és előhúzta kését.
- Mi az, fiú? Rájöttél, hogy nem bírod tovább, ha csak kitérésekkel próbálkozol?
- Szó sincs róla. Csak az évek során rájöttem, hogy a kifárasztás nem a tökéletes harcmodor.  - mondta Nozh. Hangja határozott és félelmet keltő volt. Ekkor feldobta a levegőbe az elővett kést. - Fegyvermágia: Fejlesztés: Kard!
Fegyvere felragyogott a levegőben, majd meghosszabodott, markolata átalakult. A késből kard lett, az átalakulás után a fegyver visszahullott a kezébe.
- Ez elképesztő! Nozh átalakította az egyik kését egy karddá!
Nozh körbemutatta a közönségnek a kardot, majd harci állást vett fel, kardját két kézzel tartotta teste mellett.
- Dash! - kiáltotta és elrúgta magát a földtől, egyenesen ellenfeleihez. Olyan gyorsan került oda hozzájuk, hogy azok reagálni sem tudtak. Nozh Geon testébe döfte kardját, majd az ő összeeső testéről elrugaszkodva "Dash" felkiáltással ugrott a másikhoz és azt is leszúrta.
- Nozh pillanatok alatt legyőzte ellenfeleit, így ő a győztes - hangzott a kihirdetés.
A fiú egyetlen érzelem nélkül indult ki az arénából. Lesétált a kőlépcsőn, végigment egy hosszú folyosón, majd miután áthaladt egy kapun, kinyitott egy ajtót a jobbján és belépett egy meleg, otthonos szobába, ahol összesen két szőnyeg, egy képernyő, amin nézhette az aktuális harcot, egy hívókészülék, amin elérhette a tábornokokat, vagy egyenesen Savaget, egy éjjeliszekrény és egy ágy volt. Nozh leült az ágyra, a kisszekrényről levett egy üdítősdobozt, amiből kiitta a maradékot. Letette a dobozt, majd hátradőlt. Már majdnem el is aludt, mikor kattant az ajtó.
- Gondoltam, gratulálok a győzelmedhez - indított Terra.
- Természetes volt a győzelmem, ezzel te is tisztában vagy.
- Attól még szokás gratulálni.
- Neked ki gratulált az első győzelmednél?
- A szokásokat nem mindenki tartja. Amúgy is, engem nem edzett senki. A szüleim tízévesen kidobtak és évekig a túlélés volt az egyetlen célom. Aztán nyolc év elteltével egy edzett, gyilkológéppé váltam és idejöttem. Azóta kapitány vagyok.
- Milyen nőies vagy ma.
- Te meg lelkes, mint mindig.
- Nincs értelme lelkesnek lennem. Mágia nélkül nem lehetek kapitány, pedig nyilvánvalóan jobb vagyok náluk. A Fegyvermágia nem számít..
- Az itteni kapitányoknak és tábornokoknak mind unalmas mágiáik vannak. Miért akarna bárki dolgokat alkotni a földből, amin állunk? Hidd el, ilyen mágiával nem olyan izgalmas a harc. Neked egyedi technikád van, az poénosabb. És ne próbálj alábecsülni minket.
- Sokszorosított lendület, amitől eszméletlen gyorssá válok. Izgi.
- Akkor kellett volna szólnod, mikor kifejlesztettük. Egyébként pedig a mai győzelmed nagy sikert aratott. Meg lett az első két győzelmed. Már csak hétezerháromszáz győzelemmel vagy lemaradva a hatodik tábornoktól.
- Mindegy.. Aurea úgysem harcol sosem. Jah és, miért nem láttam Savaget egyszer sem harcolni az évek során?
- Kb tíz éve vagyok itt, és én is csak egyszer láttam. Egy akkori tábornok fellázadt és megpróbálta megölni őt. Az ötlet balul sült el, azonban sikerült elmenekülnie. De nem beszélhetünk Savage erejéről, sajnálom.
- Áhh, tudom.. Nem lesz a közeljövőben tábornokok közti harc?
- Nem, évek óta nem harcolnak, tehát neked kell utolérned őket. Ha a Dashedat sokszorosíthatnánk, akkor egyszerre akár száz embert is eltrafálhatnál egyetlen technikával. A sebességed akkora lehetne, hogy nem is látszódnál. Bár ehhez lehet, fiatal vagy még.
- Terra..
- Hmm?
- Ha erősebb ellenfél ellen kell majd harcolnom, akkor szükség lenne a következő szintre is..
- Fegyvermágia?
- Nem. A Dash második szintjére.
- Hónapok óta tudod használni.
- De azt mondtad, nem használhatom az arénában.
- Ha a tábornokok megtudják, mit tudsz, belehúznak. A tábornokok ereje márpedig nagy, főleg, ha használják a mágiát.
- Mégis milyen mágiával rendelkeznek?
- Áhh, legyen. A nevükből jövő fém keménységét képesek felvenni, márpedig egy késsel, vagy akár egy karddal hangsebességre lenne szükséged, hogy áttörhesd a royaliumot. Kivéve, ha a Fegyvermágiával..
- Szóval ezért olyan erős Royalia.. Na várj, mi van a Fegyvermágiával?
- Nem is tudom. A Fegyvermágiával képes vagy átalakítani a késeidet más fegyverré, de ezt te is tudod. És vannak Legendás Fegyverek, ezek közül a leggyengébb a Royalium Kard. A royalium a te sebességeddel képes áttörni a saját anyagát.
- Legendás Fegyverré is válthatom a késemet?
- Amennyiben megszerzed a Royalium Kardot, átformálhatod a saját késeddé. Ezután az adott kést akármikor áttudod formálni az eddigi fegyverekké, azonban már a Royalium Kardot is előtudod hozni.
- Hol van az a kard?
- Ez vicces. A jelenlegi használója a Földön van, ahová azóta elakarsz jutni, amióta eljöttél onnan. Beszélj Savage-zsal, hogy szeretnél elmenni egy időre.
- Terra... köszönöm. Mondd, elkísérnél?
- Szívesen megtekinteném a bolygódat, azonban nem tehetem. Kapitányként nem utazhatok el. Az ilyen kiváltság csak az alatt és afelett van.. Büszke vagyok az erődre, és mindenre, amit elértünk. Jó utat.
Nozh pár nappal később már a kapszulában volt, amivel apja bolygójáról menekült el évekkel ezelőtt. A Föld már távolról is szórakoztatónak tűnt. Persze megvoltak az ottani emlékei, de csak az amerikai kontinenst ismerte, míg jelenleg Európába tartott. Remélte, hogy nem sokat változott a bolygó és az emberek.