2. Rész

Nehézkes kezdet

 

 

 Henry egész éjszaka alig tudott aludni. Szülei nagyon bíztak benne, sőt, egy egész ország bízott benne. Eszébe jutott az előző napi furcsa eset a karddal. Nem lehet véletlen, hogy fellángolt, hiszen a fiú érzései is lángoltak. Mikor reggel felkelt pár óra alvás után az anyja reggelivel fogadta az étkezőben. Az egész kis kőházban lehetett érezni a finom illatokat. A reggeli lakoma után Henry már indult is volna, de apja az ajtóban megállította. Kezébe nyomott egy kis zsák aranyat.

- De apa! Nektek is sok szükségetek van rá.

- Semmi gond, fiam. Az ország szüksége, hogy biztonságban beutazd a bolygót..

- Szerinted van bármi esélyem? - csúszott ki Henry száján a kérdés, ami tegnap óta bántja - Nincs képességem, míg másoknak nem is kevés.

- Nézd, rengeteg ember bízik benned. A képességről annyit, hogy a kard nem csak az utad fogja mutatni, hanem segít a harcban.

- Gondoltam, hogy egy karddal harcolni kell..

- Nem érted, amit mondok. A képességgel rendelkező emberek ellen is sok segítséget fog nyújtani. Ne arra gondolj, hogy meghajlítja a teret, vagy a három legfelsőbb szintű képességet adja át, de a lelkedet is megfogja tisztítani. Lehet, robbantani fogsz, lehet repülni, de azt biztosan állíthatom, hogy nagy erőt fog nyújtani számodra.

- Értem. Köszönöm a bizalmat.

Henry a búcsúzás után el is indult. Először a királyhoz megy, hogy segítsen neki eljutni a katonai fővárosba. Már messziről látta, hogy az egyik árnyékos helyen áll pár fiú, de ő csak sétált tovább. Mikor közelebb ért Terenot és pár barátját pillantotta meg.

- Lám-lám, kit látnak szemeim? Csak nem az új Sárkányutód? Fiúk, leckéztessük meg kicsit azt, aki nem volt hajlandó átadni a Szent Kardot. Lame, tudod a dolgod.

A Lame nevű fiú levette kalapját és Henry szemébe nézett. Henry összeesett, nem tudott mozdulni. Tereno közelebb lépett és elvette a kardot, ami az érintésre kéken felragyogott. Tereno keze hirtelen megfagyott, így muszáj volt elengednie a kardot, ami leesett a földre, a ragyogás pedig megszűnt. Tereno és társai elképedtek. Nem tehettek mást, elfutottak. Fenyegető szavaik visszhangja még a messzi távolból is hallatszott. Henry pár perc múlva sikeresen felkelt és eltette a kardját.

- Soha nem fogom megérteni a titkodat, de azért köszönöm.

Az út további részén gondolatok sorozata cikázott a fejében. Először tűz, majd fagy? Eléggé valószínűtlennek tűnt, mégis megtörtént. Fél óra múlva a királyhoz is ért. Mikor az őrök megpillantottak, félreálltak az ajtó elől és beengedték a fiút. Henry csendesen odasétált a trón elé és meghajolt.

- Felség.

- Üdvözöllek, fiam. Miben lehetek szolgálatodra? Esetleg valami páncélzat kéne? - kérdezte a király látván Henry bőrzubbonyát.

- Segítséget szeretnék kérni, hogy eljuthassak Baervillebe.

- Miért csak odáig? Nem a Say királyság felé mész?

- De igen, felség. De előtte csapatot kell gyűjteni.

- A barátaid nem harcosok?

- Nem sok baráttal büszkélkedhetek, felség.

- Értem. Rendben, a lehető legjobb lovamat kapod. A védelemről pedig, kapsz egy inget a lehető legerősebb láncból. Csak előkelő lovagok kapnak ilyet. Sok szerencsét hosszú utadra, számítunk rád.

Henry felkelt és hagyta, hogy egy lovag az istállóba vezesse. Ott szó nélkül felszállt egy fekete, magas lóra és elindult hosszú útjára. Pár mérföld után egy kis falut pillantott meg a horizonton. A nap már lemenőben járt, de Henry a falu elérését tűzte ki aznapi céljának. Mikor beért, rádöbbent, hogy a falu kisebb, mint azt előre gondolta. Keresett egy fogadót, kikötötte a lovát és besétált az ajtón.

- Estét' - üdvözölte a fogadós. Kissé kövér, nagyorrú ember volt, de arcán egyetlen rossz gondolat sem látszott.

- Jó estét, uram. Egy szobát szeretnék az éjszakára, ahol meghúzhatnám magam.

- Attól tartok, nem szolgálhatok semmi jóval. Minden szobám ki van adva.

- Az istállóban van esetleg hely a lovamnak? Alszom én kint is, de szegény jószágot nem hagynám kint az éjszakára.

- Az istálló szinte üres. Nem a gazdagabb réteg jár a fogadómba, a vendégek inkább gyalogszerrel érkeznek. Dehát, így szeretem ezt a falut. Néha kétes alakok is megfordulnak, de megtudom védeni magam. A fiamnak is mindig azt mondom: jó, ha tudsz használni valamilyen fegyvert még akkor is, ha nincs háborús idő. Jelenleg pedig tudomásom szerint háború van. Jaj, elnézést, megint túl sokat beszélek.

- A lehető legkevésbé sem zavar, uram. Őszintén szólva szívesen beszélgetek, nem szeretem a magányt.

- Ebben az esetben, miután kivittük a lovát folytathatnánk a társalgást vacsora közben. Pont enni készültem.

- Egy életre lekötelezne, uram. Túl hosszú útra indultam és kevés élelmet hoztam magammal.

Kimentek Henry lováért, akit Eostresnek nevezett el, bevezették az istállóba és visszamentek a fogadóba. Szegényes burgonyalevest ettek, amiben alig volt más. Velük tartott a fogadós fia, aki körülbelül egyidős lehetett Henryvel. Nemsokára kiderült, hogy Astrosnak hívják és lassan ő is elszeretne indulni a háborúba.

- Ha akarsz, velem jöhetsz. Épp csapatot gyűjtök.

- Csapatot? Mégis milyen célból utazol te? - kérdezte a fogadós.

- Tudják, a királyságban minden évben megrendezik az utódválasztást, hogy kiválasszanak egy Sárkányutódot, aki birtokolja a Sárkányok Kardját.

- A kardhúzásról beszélsz? Sárkányok Kardja, heh? Furcsa egy név. Bár nagyon közel lakunk a fővároshoz, nálunk a Medve Karmának nevezik. Úgy tudom, keletre Keselyűpengének, északon pedig Királyválasztónak hívják. Úgy tudtam, kétszáz éve nem húzták ki.

- Nos, ez így is van. De éppen tegnap mégis kihúzta valaki.

- Úgy érted, hogy a háború befejezését elhozó hős felfedte magát?

- Nem igazán volt időm felfedni magam. A választáson résztvevőkön, az anyámon és magukon kívül szerintem senki nem tud még róla.

- Időd? Azt akarod mondani, hogy tiéd a Medve Karma?

- Igen, uram. És jelenleg csapatot gyűjtök, hogy Say fele vegyem az utam és tárgyaljak az ottani királlyal.

- Tárgyalni? Hát nem harcolni készülsz?

- Hiszek a békés módszerekben. Ha nem sikerül, természetesen erőszakkal fogom elérni a célom, bár még magam sem vagyok biztos ebben.

- Ez esetben a fiam és a fejszéje nagy szolgálatot fognak tenni, nemde, Astros?

- Ha muszáj.. - válaszolta egykedvűen a fiú. Mélyen belül kételkedett abban, hogy egy Henryféle fiú vezetése alatt szeretné tölteni a hátralévő idejét.

- Szóval fejszéd van.

- Igen, és biztosíthatlak, hogy jól bánok vele.

- Ennek örülök. Nos, későre jár. Kimegyek az istálló mellé lefeküdni.

- Ugyan már, nem hagyhatom, hogy a Kiválasztott odakint feküdjön a porban! Gyere, keresünk neked helyet a mi szobánkban.

A szoba szűkös volt, Henry véleménye szerint kisebb volt, mint a többi szoba, bár még nem is látta azokat. Az egyik sarokban találtak a fiúnak helyet. Az éjszaka gyorsan eltelt, Henrynek álmatlan éjszakája volt. Mikor reggel felkelt, Astros már indulásra készen állt, a lova pedig odakint állt egy másik jószággal.

- Jó reggelt, fiam. Tegnap mintha azt mondtad volna, hogy sietsz. Azt hittem, tényleg így gondolod.

- Tényleg így gondolom, de az alvás mindig fontos része a napnak. Baerville körülbelül kilencven mérföldre van innen.

- Egyáltalán miért mész oda? Még csak útba sem esik Say felé.

- Mondtam már, csapatot gyűjtök - Henry már sokadjára mondta ezt, de valódi célját végig titkolta mindenki elől. A csapatgyűjtás részben igaz volt, de fontosabbnak találta, hogy valaki fejlessze kardforgatási tudását, mert az jelenleg elég szegényes.

Napfényes, meleg nap volt. Tökéletes az indulásra..