1. fejezet
A Tomahawk útja

A Föld utolsó megmaradt indiántörzse elődjeikhez hasonlóan, erős köteléket ápol a természettel, hisz egy erdőben élnek. Csak éppen, náluk ez annyit tesz, a természet képességeket ad nekik, amikért ők fohászkodnak, rituálékat tartanak, állati áldozatokat szentelnek az Anyatermészetnek. Először a 18. század körül jöhettek rá képességeikre, az akkori törzsfő, Krotané közreműködésével. Az ő idejében élt ugyanis egy rejtélyes sámán, aki a semmiből tűnt fel azzal az indokkal, hogy ő oktatni fogja a törzset, amennyiben azok évente feláldoznak egy varánuszt az Ősanyának. A szertartás során a varánuszt körbetáncolják, a sámán kántál és az állat testébe döf egy kést. A 21. századra is fennmaradt ez a szokás, bár a "háborgatók", vagyis a külsős látogatók számára ez bizarr, vagy morbid lehet.
"Krotané, a bátor vezérünk tökéletes tanuló volt, nyugalma és szerénysége tökéletesen ellensúlyozta bátorságát és erejét. Vadászatok terén élen járt, azonban minden elejtett vad után áldást mormolt. A sámán feltűnéséig is megfelelő vezér volt, azonban mágikusként ismert technikái legendássá tették. Azonban akkor még nem tudta, hogy ezek a technikák..."
- Mi van ezekkel a technikákkal? - kérdezte az ifjú Krotané, aki a háromszáz évvel ezelőtti törzsfőről kapta nevét.
- Az idézet idáig tartott. De ne tégy úgy, mintha nem tudnád. Naponta kétszer hallod a történetet, pedig annyira nem is érdekes.
- Apám, ezért nem lehettél soha törzsfő. Jobban kéne tisztelned az őseinket és az őstörténetet.
- Ez nem egy őstörténet, ez a természeti erőnk megszerzésének a története, bár abból is csupán pár mondat. Továbbá, neked pedig apádat kéne jobban tisztelned. Sosem volt káromra, hogy az öcsémnek adtam a törzsfői lét lehetőségét.
Narlaq, az örökös, fiára való tekintettel visszalépett a törzsfőségtől, habár az utódlás alapján ő következett volna. A jelenlegi törzsfő, Crélo felvirágoztatta a törzset, vezérsége alatt éli harmadik fénykorát. Testvérét sosem hanyagolta el, hisz neki köszönhette posztját, mindig segítségére volt mind anyagi, mind lelki témákban.
- Elnézést, apám. Kissé izgatott vagyok a naplemente miatt.
- Heh, igen. Az első vadászat mindenki számára nagy teher, hisz ilyenkor dől el a jövőd.
- Ha jól teljesítek, én is beléphetek azok közé, akik az Ősanya erejével rendelkeznek.
- Fiam..
- Igen, apám?
- Vidd magaddal a régi tomahawkomat. Ha azzal jó vagy, még az íjadra sem lesz szükség. Hány vadat kell elejteni a továbblépéshez az idei Nagy Vadászaton?
- Nincs meghatározva. Azt mondják, ha elejtek egy medvét, akkor könnyedén bejuthatok.
- Sok sikert, fiam. Tégy büszkévé.
- Mindenképpen.
Három órával később már az összes vadászjelölt készen állt.
- Sorakozzatok fel! Vadásszatok bátran és legyetek mikrotársadalmunk építőkövei - szólt Crélo. - És indulás!
Az ifjak nekilendültek, testükön fegyvereikkel, szívükben bátorsággal és reménnyel. Krotané apja tomahawkját szorongatva rohant az erdő mélye felé. "Egy jó vadász mindig elemzi a nyomokat", ahogy azt Krotané nagyapja, az előző törzsfő mondta neki mindig, amikor még kicsi volt. Eszerint is cselekedett, és hamar felfedezett pár friss vágásnyomot a fán, amit kizárólag egy szarvas "készíthetett". Medve hiányában kénytelen volt beérni egy szarvassal. A vágások közelében talált egy taposási nyomot is, így az irányt is megtalálta, már csak követni kellett. Nesztelenül, magas fűben közlekedett, ahogy azt apja és nagyapja tanították. Elhaladt pár kisebb nyúl mellett, de ő kizárólag a nagyobb vadakra pályázott. Sötét volt, bár ez hozzátartozott a kiszabott feladathoz. Krotané fejében cikáztak a gondolatok, de még így sem hibázott. Nem volt hajlandó letenni az erőről, amihez hozzájuthatott. Újabb tíz perc "túra" elteltével végre ráakadt a vadra, amint az épp egy patakból ivott. "Csak okosan" - gondolta. Először körbecikázott a sűrű növényzetben a szarvas körül, majd egy kavicsot hajított a vízbe, hogy felkeltse a szarvas érdeklődését. Terve nagy részben működött, a szarvas a csobbanás irányába tekintett. Ezután a közelébe merészkedett és előretartott fegyverét. A szarvas ekkor megfordult. Egy pillanatig farkasszemet néztek, látta az értelmet a szarvas szemében, majd az állat nekirontott az indiánfiúnak. Krotané nem akart elrepülni, így az öklelő szarvas agancsába kapaszkodott, azonban ehhez elkelett engednie fegyverét, ami így leesett a földre, távol a gazdájától. Sok mindent már nem tehetett, de az életösztöne előtérbe került és átvette a vezetést az elméje felett. Teljes erejével feltolta magát, így letolva a szarvas fejét, az agancsát a földbe nyomva. Ettől az állat egyensúlya instabillá vált és elesett. Krotané teljes sebességgel lendült futásnak fegyveréért. El is érte, azonban ekkorra a szarvas már visszafele tartott. Az életösztön még mindig tökéletes előnyben volt, így tudta, mit kell tenni. Ő is futásnak lendült hát a szarvas felé. Mikor ütközésük már szinte biztos volt, egy határozott ugrással elugrott az agancs felett és az állat nyakába csapta a tomahawkot. Saját szemével látta az élet megszűnésétét. Derekára kötött kötelével összebéklyózta az állat lábait, majd elindult a tábor felé.
Érkezésekor már páran visszatértek, kezükben pár nyúllal. Megjelenésére és a szarvasra a kezében tágranyílt szemek és csodálkozó arcok reagáltak. Biztos volt győzelmében.
- Immár megérkezett az utolsó versenyző is - jelentette be Crélo. - Eredményhírdetésre nem kell várni. Norlaq fia, Krotané az abszolút győztes, de rajta kívül Fawkes, Hrán és Creal, a fiam is bejutottak a tanulók közé.
Az elkövetkező néhány hétben a törzs sámánja elkezdte kiképezni az újdonsült harcosokat. Hrán és Fawkes viccnek vették a tanulást, így hamar kihullottak. Vadászi létük örökre megmarad, amíg a törzsben maradnak, azonban az Ősanya erejét nem birtokolhatta egyikük sem. Creal és Krotané ellentétben nem vették félvállról a tanulást, így körülbelül két hónap alatt elnyerték a legelső technika használatát. Lényegében képesek voltak egy indát növeszteni a földből, amely engedelmeskedik a parancsuknak.
- Az Ősanya nevében jöjj elő, inda! - utasították a természetet, ami hallgatott is rájuk.
Az első technika után már minden erőt magától kell megtanulnia a diákoknak. Ehhez egy könyvet kaptak, amelyben össze van gyűjtve az összes természeti technika, illetve a használatuk, idézésük és erejük. Ettől a szinttől minden tanulónak megvan rá az esélye, hogy sámáni rangot érjenek el. Ehhez sokszáz technika ismerete, spirituális megtisztulás és a szellemekkel való kapcsolat kellett, amely azon múlott, hogy a törzsfő elismerte-e az adott egyént, vagy nem.
- Apa.. Sikerült büszkévé tennelek? - kérdezte Krotané szemében könnyekkel.
- Már a Nagy Vadászat napján kimondhatatlanul büszke voltam rád, a jelenlegi állapotom már le sem írható.
Pár nappal később a sámán összehívta az Ősanya kiválasztottait, hogy egy küldetést adjon ki nekik.
- A Föld nevű bolygó területén valahol el van rejtve egy aranyszobor, amely egy varánuszt ábrázol. Törzsünknek szüksége lenne erre a kincsre, hogy a védelmező állatszent megóvjon minket a természeti csapásoktól, amelyek a jövőben érni fognak minket.
- Milyen természeti csapásoktól, Mester? - kérdezte a törzs egyik legnagyobb harcosa, Arekont.
- A szellemek megjósolták, fiam. A szellemek mindig az igazat jósolják.
- Igen, Mester.
- Nos, a szellemek szerint egyetlen harcost küldhetünk csak.
- Szívesen mennék, Mester - vállalkozott Arekont.
- Nem. Rád itt lesz szükség. Más jelentkező hiányában sem küldhetlek el.
- Én jelentkezem, sámán. - mondta Krotané alig hallhatóan.
- Te, fiam? Hisz összesen egyetlen technikát ismersz.
- Úgy tudom, a szellemek szemében egyenlő mindenki a törzsből.
- Ez igaz, de..
- Sámán, én engedélyezem neki. - szólalt meg Narlaq, aki eddig csendben követte az eseményeket.
- Legyen hát..
- Köszönöm, Mester és köszönöm, apám.
- A kinti világ veszélyes és más, mint az, amit megszoktál. Energia, önműködő tárgyak, furcsa szokások, rossz emberek.
- Az új ismeret mindig pozitív, Mester. Örömmel látok neki az útnak.
Órákkal később Krotané indulásra készen állt, tarisznyájában ételt, takarót vitt, emelett elrakta a könyvet, melyből szorgosan tanulnia kell. A törzs külső pénzét (amelyet hosszú évek során gyűjtöttek össze, hisz csak az egykor erdőben való barangolásra vágyó halottak tárcája, vagy az iskolai utazásra indult, az erdőből elüldözött diákok zsebéből kiesett zsebpénz szolgált pénzforrásul) mind megkapta, emellett néhány jó tanácsot és bíztatást kapott. Ezekkel és apja mosolyával a fejében, tomahawkjával a derekán, íjával és tegezével a hátán indult útnak.